A zálogjog helye a magánjog rendszerében

A zálogjog Janus-arcú jogintézmény: egyfelől abszolút szerkezetű jogviszony, amelynél fogva a jogosultat minden, a zálogtárgyat birtokló személlyel szemben megilleti a kielégítési jog (pontosabban: függetlenül attól, hogy a zálogtárgy kinek a birtokában van), másfelől relatív szerkezetű jogviszony a zálogjogosult és a zálogkötelezett között. A zálogjog előbbi aspektusát döntően kógens, eltérést nem engedő, utóbbi aspektusát döntően diszpozitív, eltérést engedő szabályozás jellemzi. A zálogjog szabályozásának helye előbbi szempontból a Ptk. dologi jogi, utóbbi szempontból a Ptk. kötelmi jogi könyve kellene, hogy legyen. Míg a hatályos Ptk. (1959. évi IV. tv. [8]) a kötelmi jogban, a szerződés biztosítékai között szabályozza a zálogjogot, addig az új Ptk. – az új Ptk. koncepciójában foglaltak szerint – részben vagy egészben a dologi jogi könyvbe helyezné át a zálogjogi szabályozást.

A magyar zálogjogi szabályozás reformja

A hatályos Ptk. szabályozása a rendszerváltozás óta kétszer is alapvetően megváltozott: az ún. első zálogjogi novella (1996. évi XXVI. tv.) és az ún. második zálogjogi novella (2000. évi CXXXVII. tv.) hatására. A reformok hátterében jelentős részben a Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) 1997-ben elfogadott modelltörvénye[1] állt. A zálogjogi novellák alapvető újítása az ingókon alapítható jelzálogjog bevezetése volt. Szintén az EBRD modelltörvénye alapján került sor a vagyont terhelő zálogjog meghonosítására. (Ez ugyan némileg emlékeztet az angol jogból ismert lebegő zálogjogra - floating charge -, de korántsem azonos azzal.) Bevezették továbbá a novellák az önálló, azaz nem járulékos zálogjogot, mintegy felélesztve a két világháború közötti magyar magánjogból ismert telekadósság intézményét, azzal a különbséggel, hogy utóbbi csak ingatlanok esetében és csak jelzálogjog formájában volt alapítható.

A hatályos Ptk. a következő zálogjog-fajtákat szabályozza:

• zálogjog dolgokon,
• jelzálogjog,
• ingó dolgokon,
• ingatlanon,
• kézizálogjog,
• vagyont terhelő zálogjog,
• zálogjog jogon, követelésen,
• önálló zálogjog.

Zálogjog-alapítás

A zálogjog jogügyleti alapítása ún. zálogszerződéssel és kézizálogjog esetén birtokbaadással (a zálogtárgy átadással), jelzálogjog esetén a megfelelő nyilvántartásba (ingatlan-nyilvántartás, zálogjogi nyilvántartás) való bejegyzéssel történik.

A zálogszerződés jellegét a hatályos Ptk. homályban hagyja, a régi magyar magánjog még egyértelmű volt e tekintetben: a zálogszerződés ún. dologi szerződés (dinglicher Vertrag / dingliche Einigung), amely nem kötelezettséget alapít meg (mint a kötelmi jogi szerződések), hanem közvetlenül dologi jogi jogváltozás kiváltására irányul. A zálogszerződés tehát nem kötelező, hanem rendelkező ügylet. (Vö. Verfügungsgeschäft)

A jelzálogjog megalapításához szükséges bejegyzés ingatlanok és lajstromozott ingók (repülőgépek, hajók) esetében reálfólium-, ingók esetében perszonálfólium-típusú nyilvántartásba történik. Reálfólium az ingatlan-nyilvántartás (régi magyar jogban: telekkönyv[9]), a hajólajstrom, a repülőgéplajstrom, illetve a különböző parjogvédelmi lajstromok. E nyilvántartások teljeskörűen és közhitelesen tartalmazzák valamennyi ingatlan, illetve lajstromozott ingó adatait, míg az ingó jelzálogjogokról vezetett perszonálfólium-típusú nyilvántartás (közjegyzői nyilvántartás) a zálogadós személye szerint vezetett nyilvántartás.

Lajstromok:

• úszólétesítmények lajstroma, régi nevén: hajólajstrom (a vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény [10], 11. § (6) A lajstromba bejegyzett úszólétesítményt terhelő jelzálogjogot a lajstromba be kell jegyeztetni. A jelzálogjogot csak külön jogszabályban meghatározott közjegyzői okiratba foglalt zálogszerződés vagy a zálogjogviszony létesítésére irányuló bírósági vagy más hatósági határozat alapján lehet bejegyeztetni.),
• légijármű-lajstrom (a légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény [11], 12. § (6) A lajstromba vett légijárműre – a lajstromba történt bejegyzéssel – jelzálogot lehet alapítani.),
• szabadalmi lajstrom (a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény [12], 25. § (2) Jelzálogjog alapításához a zálogszerződés írásba foglalása és a jelzálogjognak a szabadalmi lajstromba való bejegyzése szükséges.),
• védjegylajstrom (a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény [13]) 20. §: "A védjegyhez kapcsolódó és a védjegyoltalomból eredő jogok megterhelhetők. Jelzálogjog alapításához a zálogszerződés írásba foglalása és a jelzálogjognak a védjegylajstromba való bejegyzése szükséges."),
• mintaoltalmi lajstrom (a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény [14], 21. § (1) A mintához kapcsolódó és a mintaoltalomból eredő jogok – a szerző személyhez fűződő jogai kivételével – átszállhatnak, átruházhatók és megterhelhetők. Jelzálogjog alapításához a zálogszerződés írásba foglalása és a jelzálogjognak a mintaoltalmi lajstromba való bejegyzése szükséges.)

A lajstromok köre bővíthető lenne. Hitelezővédelmi szempontból alapvető hiányossága például a magyar jogrendnek, hogy a kft.-üzletrész elzálogosítását nem kell bejegyezni a cégjegyzékbe, holott a cégjegyzék rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek alkalmassá tennék arra, hogy lajstromként funkcionáljon és ezáltal harmadik személyek (a potenciális hitelnyújtók) tudomást szerezhessenek arról, hogy a fedezetül felajánlott kft.-üzletrészt a kft. tagja elzálogosította-e már másnak vagy sem.

Zálogjog a felszámolási eljárásban

A csődjog (fizetésképtelenségi jog) eltérően kezeli a zálogjogot az egyes jogrendszerekben. Négy alapvető szabályozási modell különböztethető meg:

A zálogjogosult a klasszikus felfogás szerint ún. szeparatista a fizetésképtelenségi eljárásban, vagyis a zálogtárgy nem része a felszámolási vagyonnak, a felszámolási eljárás megindulásától függetlenül a záloghitelező továbbra is változatlanul érvényesítheti jogait. Ez a helyzet ma is például a holland csődjogban és alapvetően az angol csődjogban is.

Ehhez képest némileg kedvezőtlenebb a zálogjogosultra nézve az a szabályozási modell, amely szerint nem szeparatista, hanem csupán külön kielégítésre jogosult hitelező. Eszerint a zálogtárgy a felszámolási vagyon része, alapvetően a felszámoló jogosult a zálogtárgy értékesítésére, de a befolyt vételár csak a zálogjogosult követelésének kielégítése után szolgálhat egyéb hitelezői követelések kielégítésére. A zálogtárgy tehát egyfajta különvagyon az általános felszámolási vagyonon belül. Ilyen szabályozást tartalmaz például a német csődrendelet (Insolvenzordnung) vagy a spanyol csődtörvény (Ley concursal).

Lehetséges továbbá a külön kielégítési jog korlátozása a zálogtárgy felszámoló általi értékesítésekor befolyt vételár bizonyos hányadára. Ilyen volt a 2001 és 2007 között hatályos magyar szabályozás.

A zálogjogosultra legkedvezőtlenebb szabályozási modell az, amely a zálogjogosult dologi jogát kötelmi joggá fokozza le a felszámolási eljárásban, a zálogjoggal biztosított követelést besorolja a kielégítési rangsorba, meghatározott követelésekhez képest azonban elsőbbséget biztosít neki. Ilyen például az orosz csődtörvény szabályozása.

A régi magyar csődtörvény (1881:XVII. tc. [15]) szerint "A csődnyitás hatályának kezdete előtt szerzett zálog-, megtartási- vagy visszakövetelési jognak a tömeghez tartozó dolgokra vagy jogokra leendő érvényesitése végett, a végrehajtást a csődnyitás után is el lehet rendelni és azt foganatositani. A hitelezőnek a csődnyitás előtt szerzett azon jogán, mely szerint az magát a zálogból birói közbenjövetel nélkül is kielégitheti, a csődnyitás által változás nem történik." (13. §)

A magyar csődtörvény (1991. évi XLIX. tv. [16]) 2007. január 1-jéig hatályos szövege korlátozott külön kielégítési jogot biztosított a zálogjogosultnak, méghozzá a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételár 50%-ának erejéig, feltéve, hogy a zálogjog legalább 1 évvel a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett. A vételár fennmaradó 50%-ára a zálogjogosult hitelező csak a felszámolási költségek kielégítése után tarthatott igényt.

2007. január 1-jén léptek hatályba a 2006. évi VI. törvény zálogjogi szabályai, ezek – a nyugat-európai jogrendszerekkel összhangban – a zálogjog dologi hitelbiztosítéki funkcióját tiszteletben tartva kedvezőbb bánásmódban részesítik a zálogjogosult hitelezőt: megszűnt a külön kielégítési jognak a felszámolás kezdő időpontja előtt legalább 1 évvel keletkezett zálogjoggal biztosított követelésekre korlátozása és a külön kielégítési jog csak a vagyont terhelő zálogjoggal biztosított követelések esetében korlátozódik a zálogtárgy értékesítéséből befolyt bevétel 50%-ára, egyébként csak a zálogtárgy biztosításának (megőrzésének), értékesítésének költsége és a felszámoló arányos díja vonható le a bevételből.